Sávos nyílméregbéka (Phyllobates vittaus)

Cikkünk a kezdő nyílméregbékások egyik legkedveltebb fajáról a Phyllobates vittatusról vagy magyarul sávos nyílméregbékáról szól.  Kedveltségét a könnyű tarthatósága és a kedvező árának köszönheti.

nőstény sávos nyílméregbéka

Rendszertan:
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Család: Nyílméregbékafélék (Dendrobatidae)
Nem: Phyllobates
Faj: P. vitattus

Dendrobatidae család tagjai szerepelnek a CITES “B” mellékletében (Appendix II.), ezért a fogságban született szaporulat csak eredet igazolással értékesíthető!

Kinézete:
Testük koromfekete színű, melyet 2 sárga sáv tarkít, illetve előfordulhat egy harmadik szaggatott csík is középen (itthon nem jellemző ez a változat). Ezek a sávok citromsárgák vagy narancs (vörösréz) színűek. A végtagjaikat majdnem teljesen összefüggő apró türkiz pöttyök tarkítják. Hasuk alapszíne is fekete, melyen nagyobb türkiz, illetve szürkés-világoskékes foltok vannak.  Kifejlett méretük 2,6-3,5 cm körüli, a nyílméregbékák közül a közepes termetűekhez tartoznak.

 

Élőhelye:
Eredeti élőhelyük Costa Rica, azon belül a Dulce-öbölt övező mélyebben fekvő esőerdők (tengerszint felett kb. 30-70 m), melyeket rengeteg patak szabdal. Angol elnevezése az eredetére utal: „Golfodulcean Poison Frog”, tükörfordításban „Dulce-öböli méreg béka” Főleg talajlakó, ezért a terrárium kialakításánál is törekedni kell a dús avar rétegre és vegetációra. Ha teljes mértékben utánozni szeretnénk az eredeti élőhelyüket, egy kis vízfolyás vagy csobogó is dukál nekik.
Nappal aktívak, éjszakára visszahúzódnak.  Előfordulási helyükön 80-95 %-os a relatív páratartalom.  A levegő hőmérséklet  nappal 24-28 °C, éjszaka ehhez képest pedig ~5 °C –kal alacsonyabb. Szeptembertől az esős évszak beköszöntével, egy hónap alatt annyi eső esik, mint hazánkban egész évben.

 

Terráriumi tartása:
Szobahőmérsékleten minden gond nélkül tartható! A  nyílméregbékák közül Ő az, aki egy picivel magasabb hőmérsékletet is eltűr, de  a 29-30 °C-ot csak néhány napig viseli el, erre nagyon kell  figyelni! A megfelelő páratartalmat a szellőzés optimális kialakításával (legalább 2 db szellőző), valamint a legalább napi egyszeri permetezéssel tudjuk biztosítani számukra. Lehet őket párban vagy csapatban tartani. Egy kis csapatnak már  egy ~40x40x40 cm-es terrárium is, megfelelő. Habár főleg talajlakó, nálunk a csobogós terráriumnak minden magasságában megtalálhatóak.

Takarmányozása:
Az etetésük csak élő eleséggel történhet, ami lehet kis- és nagy röpképtelen muslica, napos tücsök, babzsizsik, ugróvillás, fehér ászka, levéltetű, pikkelyke, illetve minden olyan eleségállat, ami kisebb, mint egy légy. A babzsizsiket csak a nagyobb egyedek tudják megenni, míg az ugróvillás tipikusan a kicsik indítóelesége.  A fő táplálék a muslica, illetve ha kellően szökés biztos a terrárium, akkor a napos tücsök,  utóbbiból célszerű csak annyit etetni amennyi azonnal elfogy, mert elbújnak és megnőnek a terráriumban. A zsíros eleségekből pl. babzsizsik,  csak heti 1 alkalommal adjunk nekik, illetve a soványabb békákat (pl. néhány napos elutazás miatt) elég gyorsan jó kondícióba lehet velük hozni. A kisbékákat naponta célszerű etetni, a nagyobb egyedeket már elég 2 naponta. A koplalást rosszul viselik, de egy jól táplált kifejlett egyed, néhány napot simán kibír. Ennél hosszabb idő esetén egy nyitott pohár muslicát célszerű betenni hozzájuk, olyat amiből folyamosan kelnek még ki, illetve a benne nyüzsgő kukacokat is szívesen fogyasztják.

Az eleségállatokat minden esetben vitaminporozni kell, ami úgy történik, hogy egy etetőpohárba borsszemnyi vitaminport szórunk és néhány körkörös mozdulattal összerázzuk az eleségállattal, ezután kiönthetjük a pohár tartalmát a békák etetőtálkájába.

 

Nemek megkülönböztetése:
Az ivarérettséget egyéves koruk körül érik el. A tinctoriusokkal szemben, náluk csak a testméret és a forma látszik, ezért ha nem teljesen kifejlettek, akkor még a gyakorlott szemnek is gondot okozhat a nemek megállapítása.  Általánosságban elmondható, hogy a hímek kisebbek, mint a nőstények, illetve utóbbiak szép nagy pocakot növesztenek, felülről nézve leginkább körte alakúak. (de ezekre a jegyekre szép számmal akad ellenpélda is).  A legpontosabb eredményt szaporodáskor lehet meg kapni, ugyanis a hím (csak neki van hangja) hívja a nőstényt, a nőstény pedig petéket rak.

Szaporodásuk:
Az ivarérett hímek nappal gyakran hívják a nőstényeket.  A hívó hangjuk leginkább madárcsicsergésre emlékeztet. Kifejezetten szép hangjuk van, egy picit hangosak, de éjszaka csendben vannak, ők is alszanak.  Ha nőstény kellően petés, akkor válaszul a hím hívására a mellső lábával elkezdi annak a hátát simogatni. Ezek után a hím elvezeti a petéző helyre. Ebből a szempontból kétfelé választhatjuk őket: vannak olyan példányaink, amelyek olyan petricsészére petéznek, amire egy félbevágott kókuszdióodút rakunk, és vannak olyanok, amik növényekre, pl. bromélia tölcsérére, illetve bármilyen nagyobb levélre rakják a petéket. Az utóbbiak rendszeresen a fekete terméspalából kirakott csobogó lemezei közé is petéznek. A búvóhelyre nagyszámú, de apró petét raknak (28 volt eddig a legtöbb), amit kocsonyás burok véd a kiszáradástól. A pete nagyobbik része fehér a másik fele fekete színű. A természetben a hím visszajár és nedvesítgeti őket, majd ha már kikeltek, a kis ebihalakat, eljuttatja egy kis pocsolyába vagy növény tölcsérébe összegyűlt tavacskába.

Peték a csobogó párkányai között

 

A kicsik felnevelése:
Terráriumi körülmények között a petéket elvesszük a szülőktől és magunk neveljük fel. A petéket kikelésükig napi rendszerességgel permetezni kell, ügyelve arra hogy a víz szintje még véletlenül se lepje el őket.  A petézés után a hőmérséklettől függően ~18 nap múlva  kelnek ki az ebihalak. Nem jellemző rájuk a kannibalizmus, ezért az ebihalakat csapatosan, egy kis akváriumban lehet nevelni. A növekedésükhöz elengedhetetlen a folyamatos vízcsere, illetve a jó minőségű száraz díszhal eleség. A nevelésük a Kék famászóbéka (Dendrobates tinctorius azureus) cikkben  “A kicsik felnevelése” résznél leírtakkal megegyezik. Érdekességeképpen leírnánk, hogy előfordulhat, hogy a szülök, olyan helyre petéznek, amihez nem férünk hozzá, ezért megesik hogy 1-1 frissen átalakult béka jelenik meg a terráriumunkban, tehát a szülőkből még mindig nem kopott ki az utódgondozás képessége, nem úgy mint pl. a dél-amerikai törpesügerek egy részéből, a sokgenerációs akváriumban tartástól.

 Szociális viselkedés, társítás:
Kis korukban eléggé félősek, idősebb korukra felbátorodnak, de ha új helyre kerülnek,  nem ritka, hogy heteknek vagy hónapoknak kell eltelnie ahhoz, hogy ne bújjanak el, ha kinyílik a terrárium ajtó. Méretben és habitusban hasonló nyílméregbékákkal jól társíthatók.  Egyes leírások szerint előfordul fajon belüli agresszió, de ezt ez idáig nem tapasztaltuk egyik csapatnál sem.  Ha szaporítani szeretnénk őket, akkor szigorúan csak egy fajos terrárium jöhet szóba, elkerülendő a nem kívánt hibrid egyedek létrejötte! Mivel az élőhelyük fogyása miatt veszélyeztetettek, ezért az a cél hogy minél tisztább vérvonalakat őrizzünk meg, ezért semmiképpen ne keresztezzük a különböző fajokat vagy színváltozatokat!

Bátran ajánljuk kezdő nyílméregbékásoknak! Emellett, nemcsak a kedvező tartási feltételei, hosszú élettartamuk (tartási körülményektől függően10-20 év) szólnak, hanem az is, hogy az egyik legkedvezőbb áron beszerezhető nyílméregbéka faj.

A nyílméregbékák tartásáról még többet olvashatsz a “Minden, amit a sikeres békázáshoz tudni érdemes” című cikkünkben.  További hasznos cikkeket találsz a folyamatosan bővülő tudástár menüpont alatt is!

Az esetleges kérdésekre a rekuszbrekusz@gmail.com címen illetve Facebookunkon keresztül is szívesen válaszolunk!