Növényválasztási tanácsadó kezdő nyílméregbékásoknak

Ez az írás azért született, mert a növények életben tartása egy frissen indított nyílméregbékás terráriumban, tetemes időt és pénz tud felemészteni, sok bosszankodással járhat, holott lehet, csak azért nem marad meg 1-1 növény, mert a másik sarokba kellet volna ültetni vagy nem az aljzatba hanem a háttere.

 

Otthonainkban rengeteg olyan növény van, aminek az eredeti hazája valamelyik párás esőerdő és csak a rendkívüli alkalmazkodó képességüknek köszönhetik, hogy lakásainkban megélnek. Ha szigorúan vesszük, akkor részükről ez csak inkább tengődés, ez főleg akkor derül ki, amikor bekerülnek egy párás, kellően megvilágított nyílméregbékás terráriumba. Ott aztán teljesen kivirulnak, növekedésnek indulnak, sőt olyan fajok, amik szobában szinte soha, virágzásnak indulhatnak. Cikkünkben a növényeket az ültetési helyük és a víztűrésük szerint próbáltuk csoportosítani. Ugyanis sokan esnek abba a hibába, hogy ha egy növény a magas páratartalmat szereti, akkor biztosan a gyökerének is egyfolytában vízben kell állnia. Van ilyen növény is, de a többség nem ilyen.

 

Csobogóba vagy közvetlenül a csobogó mellé közvetlenül az aljzatba ültethető növények: Nincs is szebb annál, ha a terráriumban egy pici vízesésen szép lassan folyik le a víz vagy egy pici szökőkútban, csobogóban csordogál. Viszont ennek a látványnak az az ára, hogy a közvetlen környéke folyamosan vizes, amit sajnos sok növény nem tolerál.  Ide soroltuk azokat a növényeket, amelyek szeretik, vagy jól tűrik ezt folyamatos vizes, nedves illetve magas páratartalmú közeget. A nyílméregbékás terráriumok  alapaljzata (Mi ezt sphagnum mohával és faleveleket takarjuk) az agygolyó vagy más néven kertészeti agyag granulátum. Megvan az a jó tulajdonsága a hagyományos talajokkal szemben, hogy nem tömörödik, nem bomlik, ezért a növények gyökerei folyamatosan szellőznek, ezért még ha vízben állnak, akkor sem rohadnak be. Sőt további pozitívum hogy egy csomó talajban élő kártevőt kizárhatunk vele.

Szobai futóka, régebben  Scindapsus sp., újabban Epipremnum sp. néven könnyebb megtalálni: mindenki állttal ismert növény nagyon sok háztartásban megtalálható, tipikusan vázában vagy befőttesüvegben, vízben gyökereztetve.  A nyílméregbékások alapnövényének tekinthető, hiszen mindeknek van vagy volt a terráriumában. Ezt a népszerűségét annak köszönheti, hogy nagyon kevés fénnyel, -tápanyaggal beéri, mostoha körülmények között is folyamatosan növekszik. Eredeti élőhelyén (csendes-óceáni szigetek), ahol sokkal több fényt és tápanyagot kap mint egy terráriumban, hüvelykujjnyi vastag fás szárat növeszt valamint levelei is legalább 2-3 tenyérnyi nagyságúak. Legegyszerűbben hajtásai dugványozásával szaporítható.

szobai futóka

Anubiasok: a kontyvirágfélék családjába tartoznak, sokan csak vízinövényként ismerik, de valójában mocsári növények, mert eredeti élőhelyükön (Nyugat-, Közép-Afrikában) csak időnként kerülnek víz alá. A gyökerük folyamatosan nedves közegben van, a leveleik viszont szárazon, magas páratartalom mellett. A dísznövénykertészetekben is ugyanígy nevelik őket (emers nevelés), úgynevezett árapály tálcákon. Ezekből követezik, hogy nem csak az akváriumok, hanem a magas páratartalmú terráriumok is tökéletesek számukra. Lassú növekedésűek, kévés fénnyel és tápanyaggal is beérik. Tőosztással szaporítható. A szakemberek számtalan formájút és méretűt hoztak már létre az eredeti alapfajokból, a terráriumba való ültetés szempontjából néhány példát említenénk:

kis növésűek, előtérbe: A. nana, A. barteri var. nana,
közepes növésűek, középre: A. minima, A. heterophylla
nagy növésűek, hátsó régióba ültethető: A. afselii, A. barteri

 

Vitorlavirágok (Spathiphyllum floribudum, Spathiphyllum wallisii):  a kontyvirágfélék családjába tartoznak,  magyar nevüket a vitorlára emlékeztető fehér virágjukról kapták. Nem különösebben fényigényesek, de virágzásra csak tápoldatozással és kellő mennyiségű fénnyel lehet őket újra rábírni. Tőosztással szaporítható.

Vitorlavirág

 

Gyompálma (Chamaedorea elegans): Közép-Amerikából, Mexikóból származik. Az egyik legáltalánosabban előforduló pálmafajta, ami egyszerű igényeinek tudható be. Alacsony terráriumokba nem ajánlott, mert nem bokrosodik, inkább fölfelé nő, viszont ezt kihasználva a tövéhez és levélkoronája alá alacsonyabb fajokat célszerű ültetni. A nagyobb növények rendszeresen oldalhajtásokat növesztenek, ezek leválasztásával tovább szaporítható.

Gyompálma

Nyíllevél (Syngonium podophyllum): ő is kontyvirágfélék családjába tartozik,  nevét a nyílhegyre emlékeztető levélformájáról kapta. A sima zöld változat kevesebb fénnyel is beéri, a mintás levelű (mint a képen) egy picit több fényt igényel. A Fiatal növények bokrosabbak, később megjelennek a futó hajtásai is. A hajtásai dugványozásával szaporítható.
További pozitív tulajdonsága, hogy a levegőben lévő káros anyagok közül a formaldehid mennyiségét is csökkenti, tehát remek légtisztító növény is. (Dr. B.C.Wolverton, NASA)

Távolabb a csobogótól, aljzatba ültetethető növények:
Az ebbe a kategóriába azokat a növényeket soroltuk amik, mérsékelten vagy egyáltalán nem tűrik azt, ha leveleik folyamatosan vizesek, viszont ha a gyökerük vizes azt nem bánják.

Hálóslevelek: összesen két fajtájukat ismerjük a Fittonia verschaffeltii és a Fittonia albivenis, Dél-Amerikában őshonosak. Nevüket arról kapták, hogy  a levelük erezetének eltérő a színe a levéllemezétől.  A leggyakrabban a fehér és a bordó erezetű fordul elő, illetve  a két szín közti átmenetek. Az erezet vastagságában is nagy változtatottságot matatnak, vannak egészen vastagon telítettek, illetve olyanok is amiknél  csak vékony kis vonalalak rajzolódnak ki. Lehet az aljzatba vagy akár talajjal a háttér egyik ültetőzsebébe is ültetni. Közepes fényigényű, kevés fény hatására nagyon megnyúlik. A hajtások lecsípésével, azok dugványozásával szaporítható.

Nyílgyökér (Maranta leuconeura): Brazília, Kolumbia és Guiana őserdeiből származik.  Nagyon szereti a párát és a nedvességet, földje sohase száradjon ki, de csobogó közelébe inkább ne ültessük. Nem túl fényigényes növény, az erős fénytől könnyen megéghetnek a levelei. Éjszakára a levelei egy kicsit felemelkednek és széleik összesodródnak.

Nyílgyökér

A kapaszkodófikusz /ámpolnafikusz (Ficus pumila) Ázsiában, Ausztráliában honos.  A szárán tapadógyökerekkel kúszó, kapaszkodó növekedésű növény. Levelei 5 forintsonyitól egészen 200 Ft-osnyi méretig terjed,  oválisak, sötétzöldek.  A “sunny” változatnak  a levelei zöld színűek fehér szegéllyel. Hosszúsága akár a több métert is elérheti. Sajnos nagyon ritkán virágzik. A hirtelen hőmérséklet-változás vagy huzat, illetve  a nem elegendő víz hatására lehullajthatja leveleit. Magas páraigényű és nagyon szereti a vizet, egy komolyabb kiszáradás növényünk pusztulásához vezethet.

 

 

Pletykafélék (Tradescantia sp.): elég változatos megjelenésűek, nagyon sok fajtájuk beszerezhető hazánkban.  Eredeti élőhelyük Mexikó illetve Dél-Amerika. Jelentős részük ültethető terráriumba is, fajtánként és terráriumonként eltérő, hogy az aljzatba vagy inkább a háttér ültetőzsebébe kerülve érzik jól magukat. A túlzott nedves közegre a levelek elrohadásával, a kevés fényre pedig megnyúlt gyenge hajtásokkal reagálnak. A megnyúlás ellen, illetve hogy bokrosodjanak is, a hajtások végét érdemes lecsípni, ezeknek a hajtásoknak a dugványozásával szaporítható.

 

Háttér ültetőzsebébe, talajjal ültethető növények:
Ezek a növények szeretik a párát viszont a vizet nem, illetve két permetezés között kell lennie olyan időszaknak amikor a levelek-  illetve két locsolás között amikor a gyökerek szárazak.

Levélcsillagok:  (Cryptanthus sp.) a broméliák családjába tartoznak, de velük ellentétben nincs kelyhük, nem gyűjtik a vizet.  Habár epifita növények, de akkor érzik jól magukat, ha talajban van a gyökerük. Nagyon érzékenyek a túllocsolásra, inkább legyen szárazabb a gyökérzete, mint nedves. Rengeteg változatban létezik, alapszínei zöld, barna, rózsaszín,  bíbor stb. A gyökeréhez egy kis mohát téve, meg lehet próbálkozni a háttérre vagy fára tűzésével, kötözésével, ám ez nem mindig jár sikerrel, biztosabb ha talajba kerül a gyökere.

Madárfészek páfrány: (Asplenium nidus): Mint a neve mutatja  a páfrányfélék családjába tartozik, levelei lándzsa alakúak, az új levelek a növény “fészekszerű” részéből bújnak elő. Páraigényes,  inkább a szórt fényt szereti, ezért  az árnyékosabb részre ültessük. A levelei ne legyenek folyamatosan vizesek, mert elrohadnak.  Az aljzatba ültetése ezért nem javasolt. Kisebb korában elfér terráriumban, de későbbiekben a levelei mérete elérheti a 40-70 centit is.

A borostyánt (Hedera sp.) mindenki ismeri, hiszen hazánkban is honos, de szép számmal jelentek meg szobai változatai is, amik színben vagy levélformában eltérnek a sima zöld változattól.  A szárán tapadógyökerekkel kapaszkodik, gyorsan kúszó növény.   A szobai változat nem fagyálló! Szereti a magas párát és szereti ha rendszeresen nedves a földje, viszont nem szeret folyamatosan vízben állni. Közepesen fényigényes, de az erős fénytől a levelei könnyen megéghetnek. Terráriumba ültetve a legjobb, ha valamelyik háttéren lévő ültetőzsebbe kerül, de semmiféleképpen se az aljzatba! Hosszabb hajtásait lecsípve, dugványozással szaporítható.

A törpebors (Peperomia quadrangularis / angulata) eredeti hazája Dél-Amerika (Ecuador, Kolumbia, Panama, Costa Rica, Brazília, és Guatemala ) de rengeteg változata elérhető itthon is. Szereti a magas párát és szereti ha rendszeresen nedves a földje, viszont nem szeret folyamatosan vízben állni. Közepesen fényigényes, kevés fény hatására megnyúlik. Terráriumba ültetve a legjobb, ha valamelyik háttéren lévő ültetőzsebbe kerül, de semmiféleképpen se az aljzatba! Hosszabb hajtásait lecsípve, dugványozással szaporítható.

 

Háttérre, háttérelemre tűzve, kötözve, talaj nélkül ültethető növények: Ebbe a kategóriába azok a növények tartoznak, amikre a legtöbben nyílméregbékás növényként gondolnak vagyis a  broméliák, orchideák és tillandsiák. Szeretik a párát, de kell nekik egy kis száraz időszak a két öntözés között, epifiták tehát nem igényelnek talajt.

Broméliák: az egyik legautentikusabb növényei a nyílméregbékás terráriumoknak, ugyanis a békák az eredeti élőhelyükön a levelek kelyhében összegyűlő kis tavacskába rakják bele ebihalaikat, amik itt maradnak az átalakulásuk legutolsó fázisáig, amikor is kis békaként kimásznak belőle. A broméliáknál az anyanövény a virágzás után elpusztul, de még előtte kinevel néhány oldalhajtást. Ha ezek elérték az anya növény méretének harmadát vagy felét, akkor nyugodtan le lehet őket választani róla. Sok kezdő beleesik abba a hibába, hogy megveszi a kertészetekben, barkácsáruházakban kapható szép színes éppen nyíló broméliákat, gúzmán-broméliákat. Sajnos őket szinte lehetetlen életben tartani, az elvirágzás után elpusztulnak és a sarjak is csak nagy nehézségek árán tarthatóak életben. A terráriumi tartásra elsősorban inkább a Neoregelia fajok és azokból is csak keményebb levelűek alkalmasak, illetve néhány Vriesea, ami még szóba jöhet. A broméliák gyökere csak kapaszkodó gyökér, a tápanyagokat és a vizet a tölcsérén keresztül veszi fel. Mint fentebb írtuk nem szükséges nekik talaj, bátran odatűzhetők vagy kötözhetők a háttérre, fára vagy parafakéregre.

Orchideák: rengetegféle elérhető, itt csak a legáltalánosabb fajjal  lepkeorchideákkal (Phaleopsis sp.) foglalkoznánk.  A kertészetekben kapni nagy és icipici cserepes változatban is. Bátran oda lehet kötözni őket fára vagy háttérre, egy pici sphagnum moha társaságában hogy ne száradjanak ki a gyökerei. Az orchideák gyökerei léggyökerek, ezért kerülni kell a talajba ültetést, mert szükségük van fényre és levegőzésre. Két permetezés között kell egy kis leszáradási időszak, különben elpusztul. A permetezést célszerű náluk reggel, ha csak lehet  lágyvízzel elvégezni. Ha tápoldatozzuk (az akvarisztikai növénytápok, ha betartjuk a gyártó utasítását békák mellett is bátran használhatóak) akkor virágzásra is bírhatóak.

Ékszerorchidea vagy más néven bársonyorchidea (Ludisia discolor) a többi orchidea a között kakukktojás, mert a gyökerei nem léggyökerek és szeretik a folyamatosan nedves, de nem tocsogó talajt. Délnyugat Ázsiából származik.  Sötétzöld,erezett, ovális levelei ,hosszú, kúszó törzsgyök-ön helyezkednek el. Hazájában talajlakó, ezért nem igényel túl sok fényt (túl sok fény hatására levelei kifakulnak), nagyobb növények árnyékába is bátran ültethető. A levelek fonákja vörös. Apró fehér illatos virágait a hajtás végein hozza. A gyökereit nem muszáj beültetni elég ha a talajra tesszük. Nem igényel orchideaföldet, de az sem baj ha abba ültetjük. A legjobb ha sphagnum moha és tőzeg keverékébe van. Szereti a párát és a nedvességet is, de azért ne tocsogjon folyamosan, mert akkor kirohad.

A tillandsiák a broméliák családjába tartoznak, epifita növények, tehát  a gyökereik csökevényesek, csak a kapaszkodást szolgálják, a nedvességet a leveleiken keresztül veszik fel. A legtöbb tillandsia terráriumi körülmények között nem marad meg, mert túl sok nekik a nedvesség. Ökölszabály, hogy a zöld levelűek bírják a terráriumi körülményeket, őket ugyanúgy a  háttérre lehet tűzni mint a broméliákat. Vízpermetet csak heti 2-3 alkalommal kapjanak, szóval célszerű olyan helyre tűzni, ahol nem éri a napi párásítás. Fényigényes növények.

A tillandsiákból a másik csoport az ezüst színűeké, ennek nagy része nem alkalmas terráriumba. Néhány közülük, a felső szellőző rácsra akasztva tartható. Vízpermetet csak heti 1-2 alkalommal kapjanak, szóval célszerű olyan helyre tűzni őket , ahol nem kapnak a napi párásításból. Fényigényes növények.

Nyílméregbékákkal kapcsolatban sokan szép zöld mohás terráriumra asszociálnak, a mohásítással egy külön cikkben foglalkozunk: Mohásítási kisokos

Természetesen ez a lista teljesen szubjektív, ezen kívül még rengeteg növénnyel lehet próbálkozni, igyekeztünk inkább a könnyen beszerezhető- és nyílméregbékás terráriumban biztosan megmaradó fajokra koncentrálni. Persze terráriumonként elértőek a viszonyok, ezért ne tekintsétek az itt leírtakat kőbe vésett szabálynak, inkább csak olyan vonalvezetőnek, kiindulási alapnak.

Az esetleges kérdésekre a rekuszbrekusz@gmail.com címen illetve Facebookunkon keresztül is szívesen válaszolunk! illetve a fenti növények, akár nálunk is megvásárolhatóak: tovább a webáruházba